A szarvasmarhatartás metánkibocsátásának csökkentése: stratégia a fenntartható állattenyésztésért

A metánkibocsátás csökkentése, mint a fenntartható szarvasmarhatartás alapköve

A kérődző állatok emésztési folyamata során jelentős mennyiségű metán keletkezik. A metán egy erős üvegházhatású gáz, mely rövid távon sokkal nagyobb mértékben járul hozzá a globális felmelegedés felgyorsításához, mint a szén-dioxid. A bendőben a takarmány mikrobiális erjedése metán felszabadulásához vezet, mely a kérődzés során kerül a környezetbe.

A kérődző állatok naponta körülbelül 250-500 liter metánt termelhetnek. A legnagyobb metánkibocsátásért a szarvasmarha-állományok felelősek, amelyek az állattenyésztési ágazat metánkibocsátásának mintegy 65%-át teszik ki. A trágyából származó, valamint az emésztési folyamatok során képződő metán az az antropogén metánkibocsátás mintegy 32%-át teszi ki. A népességnövekedés, a gazdasági fejlődés és az urbanizáció az állati fehérje iránti kereslet soha nem látott mértékű növekedéséhez, és ezáltal a metánkibocsátás jelentős növekedéséhez is vezetett.

A metán rövid légköri élettartama miatt az emésztésből származó metánkibocsátás csökkentésével gyorsabban mérsékelhető az éghajlatváltozás, mint a CO2-kibocsátás csökkentésével. Ezért a szarvasmarha-állományok CH4-kibocsátásának csökkentése lehetőséget kínál az üvegházhatású gázok kibocsátásának és az éghajlatváltozás csökkentésére.

A szarvasmarhák metánkibocsátását befolyásoló tényezők

A bendőben történő erjedés egy rendkívül fejlett emésztési folyamat, amely lehetővé teszi a kérődzők számára a cellulóznak (a növényi sejtfal alapvető összetevőjének) a megemésztését. A bendőmikrobák egyszerű és összetett szénhidrátokat, például cellulózt fermentálnak, hogy illékony zsírsavakat (VFA) állítsanak elő, amelyek a gazdaszállat energiaszükségletének több mint 70%-át fedezheti. Bizonyos zsírsavak előállítása során azonban hidrogén is termelődik, amelyet a metanogén mikrobák a szénhidrátok erjedése és a zsírsavak képződése során keletkező szén-dioxid felhasználásával metánná alakítanak.

Lehetőségek a metánkibocsátás csökkentésére a szarvasmarhatelepeken

Felismerve a metánkibocsátás csökkentésének sürgősségét, világszerte számos nemzet és kormányközi szervezet, így többek között az Európai Unió is számos olyan rendeletet hozott és kezdeményezést hajtott végre, amelyek célja az állattenyésztésből származó metánkibocsátás csökkentése, és ezzel együtt az élelmiszertermelő állattenyésztés fenntarthatóságának biztosítása. Ezek a kezdeményezések olyan sokrétű megközelítést foglalnak magukban, amely szabályozási keretek felállítását, a kutatás és az innováció finanszírozását, a fenntartható gazdálkodási gyakorlatok támogatását, a kibocsátás nyomon követését, valamint a leghatékonyabb termelési gyakorlatok népszerűsítését ötvözi.

1. Jogszabályok, intézkedések

A törvényi szabályozás kidolgozása döntő szerepet játszik a metánkibocsátás csökkentését célzó állattartási gyakorlatok formálásában. Az EU törvényi előírásokat és követelményeket állapított meg az állattenyésztési műveletekre vonatkozóan, amelyek olyan területekre terjednek ki, mint a trágyakezelés, a takarmányozási gyakorlatok és az állattartás más aspektusai. Ezen előírások érvényesítésével az EU célja a szarvasmarhatartás általános hatékonyságának a javítása, és a szarvasmarhatartásból származó metánkibocsátás minimalizálása.

A kutatás-fejlesztésbe történő beruházás szintén alapvető fontosságú a szarvasmarhatartás metánkibocsátásának csökkentésére irányuló hatékony stratégiák kidolgozásához. Az EU számos, a mezőgazdaságból származó metánkibocsátás csökkentését célzó technológiák és gyakorlatok fejlesztésére irányuló projektet finanszíroz. Ez a támogatás olyan innovatív megoldások feltárását teszi lehetővé, mint a metángátló vegyületek kutatása, a bendőműködést segítő takarmánykiegészítők kifejlesztése és vizsgálata, valamint a szelektív tenyésztés (vagyis olyan szarvasmarhafajták kitenyésztése, melyek emésztésük során kevesebb metánt termelnek).

2. Fenntartható gazdálkodási gyakorlatok támogatása

A fenntartható gazdálkodási gyakorlatok jelentik az egyik kulcstényezőt a metánkibocsátás csökkentésében, miközben fokozzák a mezőgazdaság fenntarthatóságát. Az EU különböző támogatási rendszereken keresztül ösztönzi a fenntartható gyakorlatok bevezetését, többek között a biogazdálkodás, az agrárerdészet és a természetvédelmi szempontokat előtérbe helyező mezőgazdasági gyakorlatok támogatásával. Ezek a gyakorlatok nemcsak a metánkibocsátást csökkentik, hanem elősegítik a talaj egészségének és a biológiai sokféleségnek a megőrzését, és jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg.

3. A kibocsátások ellenőrzése

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának pontos nyomon követése és jelentések közzététele elengedhetetlen az előrehaladás nyomon követéséhez és a szakpolitikai döntések megalapozásához. Az EU megköveteli a tagállamoktól az állattenyésztésből származó metánkibocsátás nyomon követését és jelentését, ami értékes adatokat szolgáltat a kibocsátásokat enyhítő intézkedések hatékonyságának értékeléséhez és a fejlesztendő területek azonosításához.

4. A leghatékonyabb termelési gyakorlatok előmozdítása

Az ismeretek megosztása és a legjobb termelési gyakorlatok népszerűsítése szerves részét képezi a szarvasmarhatartásban bekövetkező érdemi változások előmozdításának. Az EU iránymutatások, technikai segítségnyújtás és együttműködési kezdeményezések révén megkönnyíti az ismeretek cseréjét. A hatékony metánkibocsátást csökkentő intézkedésekre vonatkozó információk terjesztésével az EU képessé teszi a gazdálkodókat arra, hogy olyan fenntartható gyakorlatokat hajtsanak végre, amelyek a termelékenység és a jövedelmezőség fenntartása mellett csökkentik a metánkibocsátást.

5. Növényi alapú takarmánykiegészítők

A kérődzők metántermelése csökkenthető a bendőfermentáció lelassításával (a mikrobiális aktivitás csökkentése) vagy az illékony zsírsavak (VFA) termelésének módosításával.

A közelmúltban számos növényi vegyületet (úgy, mint tanninokat, szaponinokat és flavonoidokat) tartalmazó gyógynövényt teszteltek szarvasmarha takarmány-adalékanyagként, és vizsgálták az illékony zsírsavak arányára és a bendő metánszintézisének változására gyakorolt hatásukat. Széleskörű dokumentációval rendelkezik például az Acorus calamus, Allium sativum, Zingiber officinale, Terminalia chebula, Azadirachta indica és más gyógynövények szerepe a metánkibocsátás csökkentésében, és a kérődzők bendőműködésének javításában.

Jó példa a bendő egészségét javító gyógynövényes készítményre a RUCHAMAX premix. A RUCHAMAX premix egy bendő egészségét javító, bizonyított hatékonyságú gyógynövényes készítmény. A RUCHAMAX válogatott gyógynövények kombinációja, amelyek segítenek helyreállítani és optimalizálni a létfontosságú emésztési funkciókat, ezáltal hozzájárulnak a kezelt állatok általános jó állapotához és termelékenységéhez.

A RUCHAMAX:

• Csökkenti az emésztési rendellenességek előfordulását, természetes módon támogatja az emésztőrendszer egészséges működését.
• Fokozza a gyomor-, bendőmozgást, a nyál és más emésztőnedvek, enzimek elválasztását.
• Segíti az optimális mikroflóra kialakulását a bendőben, a gyomorban és a belekben.
• Javítja a takarmányban lévő tápanyagok hasznosulását.
• Hozzájárul a bendő ideális pH-jának helyreállításához, az emésztőrendszer hasznos mikroflórájának helyreállításához, ezáltal a teljesértékű emésztéshez.
• Elősegíti az emésztőnedvek termelődését, a fermentációs folyamatokat.
• Elősegíti a cellulóz jobb emészthetőségét.
• Jobb takarmány-értékesülést (FCR) biztosít.
• A tápanyaghasznosulás támogatásán keresztül a tejhozam fokozását is támogathatja.

Úton a fenntartható jövő felé

A növekvő környezeti kihívások közepette a szarvasmarhatartásból származó metánkibocsátás kezelése elengedhetetlen az éghajlatváltozással összefüggésben megfogalmazott környezetvédelmi célok eléréséhez és egy fenntartható jövő építéséhez. A szabályozási intézkedések, a kutatások finanszírozása, a fenntartható gyakorlatok támogatása és a tudásmegosztásra irányuló kezdeményezések révén vezető szerepet játszhatunk egy alacsonyabb kibocsátású mezőgazdasági ágazat felé vezető úton. A politikai döntéshozók, a kutatók, gazdálkodók és egyéb érdekelt felek közötti együttműködés alapvető fontosságú egy zöldebb, fenntarthatóbb mezőgazdaság megvalósításában.